A PET betűszó a pozitronemissziós tomográfia rövidítése. A PET az egyik legmodernebb, orvosi funkcionális képalkotó eljárás. A CT-vel kombinált PET-berendezések jelentik ma a képalkotó diagnosztika csúcsát.
A hagyományos, rutin képalkotó eljárások (UH, CT, MRI) elsősorban a szervek, szervrendszerek morfológiáját, az anatómiai viszonyokat ábrázolják, általában egyre jobb térbeli felbontással. Hátrányuk, hogy a kóros folyamat rossz- vagy jóindulatú voltát csak akkor lehet velük meghatározni, ha az már az érintett szerv szerkezetében, méretében, formájában elváltozást okozott.
A funkcionális képalkotó eljárások (pl. fMR, SPECT, PET) sajátossága, hogy nem az anatómiai viszonyokat, hanem a szervek, szövetek különböző funkcionális jellemzőjét (pl. véráramlás, anyagcsere) jelenítik meg egy adott pillanatban. Egy betegség kialakulása először a szervek, szövetek funkcionális jellemzőiben okoz elváltozást és ezt általában másodlagosan kíséri az anatómia megváltozása. Így érthető, hogy a funkcionális képalkotó eljárások jóval hamarabb, még az anatómiai elváltozások kialakulása előtt képesek jelezni a betegséget.
A pozitronemissziós tomográfia olyan funkcionális képalkotó eljárás, amely pozitron sugárzó izotópokkal jelölt molekulák segítségével képes a szervezet biokémiai folyamatait ábrázolni. Ma már a PET-kamerát CT-készülékkel építik egybe, így teremtve meg a lehetőségét annak, hogy a PET-tel nyert funkcionális képek és a CT morfológiai információja azonos anatómiai „szeletekben", egy leképezés keretén belül rendelkezésre álljon. A PET/CT-technológia az elmúlt öt évben forradalmi újdonságokat hozott az onkológiai, kardiológiai és neurológiai diagnosztikában.
